Radnti Mikls - A flelmetes Angyal
A flelmetes angyal ma lthatatlan
s hallgat bennem, nem sikolt.
De nesz hallatszik, felfigyelsz,
csak annyi, mintha szcske pattan,
sztnzel s nem tudod ki volt.
az. Csak jra vatos ma. Kszl.
Vdj meg, hiszen szeretsz. Szeress vitzl.
Ha vlem vagy lapul, de btor
mihelyt magamra hagysz. Kikl a llek
aljbl s sikongva vdol.
Az rlet. gy munkl bennem, mint a mreg
s csak nha alszik. Bennem l,
de rajtam kvl is. Mikor fehr
a holdas j, suhog saruban
fut a rten s anym srjban is motoz.
rdemes volt-e? - krdi tle folyton
s felveri. Suttog neki, lztva fojtn:
megszlted s belehaltl!
Rmnz nha s elre letpi a naptr
sorjukra vr lapjait.
Mr tle fgg rkre
meddig s hova. Szava
mint vzbe k, hullott szivembe
tegnap jszaka
gyrzve, lengve s prgve.
Nyugodni kszldtem ppen,
te mr aludtl. Meztelen
lltam, mikor megjtt az jben
s vitzni kezdett halkan itt velem.
Valami furcsa illat szllt s hideg
lehellet rt fln. "Vetkezz tovbb! -
gy bztatott, - ne vdjen br sem,
nyers hs vagy gyis s pucr ideg.
Nyzd meg magad, hiszen bolond,
ki brvel, mint brtnvel henceg.
Csak ltszat rajtad az, no itt a ks,
nem fj, egy pillanat csupn, egy szisszens!"
S az asztalon felbredt s villogott a ks. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
j bejegyzs
Frissts
